Magyarország a kijuttatható nitrátmennyiség növelésével is szeretné hozzásegíteni a gazdákat a nagyobb hozamok eléréséhez. Az ehhez szükséges kísérletek jelenleg is zajlanak.

Óriásit ugorhat a hazai termelés: lazítanak a gazdákat korlátozó szabályokon

Az éghajlatváltozás miatt a nitrátrendelet felpuhítására készülnek.

A mezőgazdaságban ugyanis kiemelten fontos az olyan technológiák elterjesztése, amelyekkel csökkenthető az inputanyag-igény, ugyanakkor megmarad a hatékonyság, vagy akár még növekszik is. Ezen agrotechnikák, -technológiák kedvezően hatnak a gazdálkodó jövedelmezőségére és a környezet megóvására is. Szükséges tehát, hogy folyamatosan tájékoztatást adjunk az újonnan feltörekvő, a fenti célokat szolgáló alkalmazásokról, tudhattuk meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) írásából.

Az alábbiakban azoknak a módszereknek az ismertetése következik, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok Iowa államában alkalmaznak. Az iowai kukoricaföldeken tapasztalt jó gyakorlatok a gyökérzóna nitrátellátását növelik, valamint csökkentik a környezetet esetlegesen terhelő kimosódásokat.

1. Fejlett nitrogén-menedzsment

Csak a növény számára szükséges mennyiségben, minőségben, az alkalmas időszakhoz minél közelebbi időpontban juttatják ki a nitrogén-műtrágyát, ezzel csökkentve a felesleges nitrogén talajba, talaj menti vizekbe jutását.

2. Téli takarónövények alkalmazása

Ősszel, a főtermény betakarítása után téli takarónövényeket alkalmaznak. Ezek vizet és nitrátot szívnak fel a talajból, csökkentve a kimosódás lehetőségét, a nitrogénveszteséget. A takarónövények - később majd zöldtrágyaként talajba forgatva - alkalmazása javítja a talaj minőségét és csökkenti az eróziót is.

3. Évelő növények alkalmazása

Az évelő növények alkalmazásával a növények víz és nitrát felvétele a vegetációs időn túl is folytatódik, ezáltal csökken a talajból kimosódó nitrátveszteség. Az évelő növények jóval szétterülőbb gyökérrendszere a talaj egy jóval kiterjedtebb részéből képes összegyűjteni a tápanyagokat, mint az egyéves növényeké.

Vízelvezető rendszerek fejlesztése

1. Drénrendszerek kialakítása - Kontrollált vízelvezetés

A földekről történő vízlefolyás mennyiségét, útját egy, a vízelvezető rendszerbe beállítható irányító szerkezettel tudják kontrollálni. A lefolyó víz mennyiségét csökkenteni, vagy szükség esetén növelni lehet, a fent említett irányító szerkezetben megtalálható kapuk/gátak fel-le mozgatásával. Ez a fajta vízszabályozás leginkább a 0,5 százaléknál kisebb lejtésű földterületeken alkalmazható.

2. A vízelvezetés intenzitásának csökkentése

A dréncsövek megfelelő elhelyezésével, mind a szélesebb térben való, mind a földfelszínhez közelebbi elhelyezésükkel csökkenthetjük a vízlefolyást, ezzel pedig a nitrát kimosódás is mérséklődhet. A sekély drénezés következtében nedvesebb talajt alakíthatunk ki.

3. Elszivárgó víz újrahasznosítása

A hagyományos vízelvezetéskor az elsődleges cél a felgyülemlett víz mielőbbi elvezetése a területről, így a felesleges vízmennyiség újrahasznosítása nem lehetséges. Az új technológiával a felszínről lefolyó vizet víztározókba, tartályokba gyűjtik össze, tárolják és a szárazság idején öntözéssel visszajuttatják a területre. Azzal, hogy kevesebb víz hagyja el a területet, a nitrátveszteséget csökkenteni tudjuk, vagy akár meg is szüntethetjük.

Gyakorlatok, melyeket a termőterület szélénél lehet alkalmazni

1. Bioreaktorok létesítése

A bioreaktorok lényegében a tábla szélén kialakított, faforgáccsal feltöltött árkok, melyekben elvezetik a területeken felgyülemlett felesleges vizet. A felesleges víz elvezetésével a bioreaktorok szűrik, javítják a víz minőségét a biológiailag természetes denitrifikáció során. A bioreaktorok kialakítása könnyű, de területigényes, mely a legtöbb gazda esetében problémás lehet.

2. Vizes élőhelyek kiépítése

A vizes élőhelyek, a bennük megtalálható növényekkel, talajjal, baktériumokkal és vízzel dinamikus ökoszisztémát alkotnak. Élettevékenységeikkel nitrogént vonnak el a talajból, továbbá az elszivárgások, párolgás következtében a területen átmenő vízhozam is csökkenthető. Az ehhez hasonló élőhelyek nagyon hatékonyak lehetnek, de a széles körben való elterjedését megakadályozza az a tény, hogy kialakításukhoz földterületeket kell kivonni a mezőgazdasági művelés alól.

3. Kétlépcsős árkok kialakítása

A kisebb-nagyobb áradások ellen rendszeresen alkalmazzák a kétlépcsős árkok kialakítását a főmeder mentén. Ennek köszönhetően a kisebb áradásokat maga a meder vezeti el az adott területről, míg a nagyobb áradás esetén a magasabban kialakított, füves árok ad utat a felgyülemlett víznek. Ennek az eljárásnak köszönhetően egy olyan növényekkel teli területet hoznak létre, mely leköti a felgyülemlett nitrát egy részét a növények nitrogén felvétele, a denitrifikáció során, továbbá csökkentik az áradás mértékét is.

4. Elárasztott pufferzónák kialakítása

A táblák szélein alkalmazott technika, mely során az elszivárgó vizet egy elosztó dréncső segítségével rávezetik a part menti földterületekre. azzal, hogy a víz beteríti a pufferzónaként használt területet, nő a denitrifikáció mértéke, a növények felveszik a nitrogént és a felesleges vizet. Az ehhez hasonló pufferzónák kialakítása olyan területen lehetséges, ahol a pufferzónák a termőterülethez képest alcsonyabb szinten történő kialakítása megoldható, továbbá szükséges a sikerességéhez a talaj szervesanyag-gazdagsága is.