JÖVŐ HÉTEN AGROFOOD 2024 ÉS AGROFUTURE 2024 KONFERENCIA | KOMBINÁLT JEGGYEL 50% KEDVEZMÉNNYEL!
Az AgroFood 2024 konferencián előadóink között lesz Nobilis Márton, Hollósi Dávid, Gyuricza Csaba, Giacomo Pedranzini és Ruck János is!
Az AgroFuture 2024 konferencián előad Feldman Zsolt, Hadászi László, Nemes Imre, Petri Bernadett és Vajda Péter is!
Regisztráció most 15% kedvezémnnyel, kombinált jeggyel, az AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!
Greenwichi Egyetem szakértői azt vizsgálták, miért találni olyan sok elpusztult méhet a hársfák alatt. A legtöbb elpusztult poszméh ugyanis az ezüsthársak alatt fordul elő, aminek valószínűleg az az oka, hogy ezek a növények viszonylag későn virágoznak, azonban nagyon kevés tápanyagot adnak. A kutatók alátámasztották, hogy a hárs nem mérgező, tehát nem ez az oka a sok elpusztult méhnek - írja az index.hu.
Számos korábbi tanulmány abból indult ki, hogy a hársnektár mérgező lehet a poszméhekre. Az 1970-es évek óta élő elmélet hatására sok városban tömegesen vágták ki a hársfákat. A mérgezésre azonban mindeddig nem találtak meggyőző bizonyítékokat, és számos kutató úgy véli, hogy maguk a hársak nem mérgezőek az állatok számára, hanem pont ezek jelentik a nyár utolsó táplálékforrását a méhek számára.
A hársvirágzás július elején kezdődik és - ha a rovaroknak szerencséjük van - egész hónapban táplálja őket. Augusztustól egy táplálék nélküli hónap kezdődik számukra. A poszméhek és a többi rovar egymással vetekszik az élelemért, és nem feltétlenül jut belőle mindenkinek. A fák nem tudnak mindegyik rovarnak elegendő táplálékkal szolgálni, ezért a méhek egy része utolsó potenciális tápanyagforrásuk, vagyis a hársak alatt pusztul el. Ezért is kell abbahagyni a hársak irtását, sőt még több későn virágzó fajra lenne szükség a városokban - állítják kutatók.