Jónéhány éve új termékcsoportként robbantak be ezek a nagyon zsengén leszedett zöldségek. A gazdasági érettségüknél jóval korábban betakarított zöldségek már egyre több helyen kaphatók, ám jobb, ha a kilós árukat ki sem akarjuk számolni. Nem túl gazdaságos ezeket ilyen korai stádiumban leszedni, de ízük, zsengeségük miatt valóban nagyon finomak és egyediek ezek a zöldségek. A táplálkozási szokások változása, a prémium és újdonság termékek iránti igény miatt egyre nagyobb az érdeklődés a különleges zöldségfajok iránt, a másik divatirányzat pedig az ismert zöldségek újszerűbb felhasználása. Ide tartozik, hogy egyre több kedvelője van a csírazöldségeknek, melyek épp csak kicsíráztatott növények. Miután ez egy jó vitaminforrás, mely otthon is könnyedén előállítható (akár télen is), meghonosodott, jött az újítás: a mikro zöldségek. Ezek a csíráktól annyiban különböznek, hogy pár nappal tovább nevelik őket, és a csírákkal ellentétben gyökér nélkül kerülnek forgalomba.

Az újabb gasztro-divatot pedig a szokásosnál apróbb méretű zöldségfélék hozták meg. A bébi zöldségek jó példát szolgáltatnak arra, hogy újdonság nem csak új fajok, fajták kapcsán hozható létre, hanem viszonylag egyszerű módon a termesztéstechnika megváltoztatásával, vagy - mint esetünkben - a betakarítási idő előre hozásával.

A kiskertben ezek melléktermékek

E „mini” termények előállítására több módszer is kínálkozik. Egyik legegyszerűbb a korai betakarítás, amikor a hagyományos termesztéshez viszonyítva jóval kisebb, zsengébb állapotban szedjük le a zöldséget. A csemegeuborkát 10-12 centiméteresen is leszedhetjük, de 5-7 centiméteresen is. A cukkínivel még nagyobbat trükközhetünk: hiszen a tökfélék virága is ehető; e növény termése is annál finomabb, minél zsengébb. Ez leszedhető akkor is, amikor nem sokkal a terméskötődés után még a virág is a termésen van, így gyakran a virággal együtt, egészben rántják ki az ujjnyi méretű kis cukkíniket az olaszok. Boltban vásárolva ezek a termékek drágák, aminek oka, hogy az adott termést nem hagyják megnőni, ezért már zsenge korában be kell kalkulálni az árába az így elveszett profitot. Másik oka az árazásuknak, hogy egy termés minél zsengébb, annál nagyobb a víztartalma, amiből könnyen veszít, tehát a pulton tarthatósági idejük rövid. Épp ezért az ilyen termékekből viszonylag sok lesz végül az eladhatatlan selejt.

Ám házikertben a zsenge zöldségek egy részének leszedése még hasznos is. A termésválogatás módszere főleg gyümölcsfák esetén ismert munkafolyamat. Ekkor, ha túl nagy lett a bekötött termések mennyisége (mondjuk nem ritkított bele a virágzásba a fagy), akkor annyi termés is lehet a fán, amit az nem bír el. Ha mindet rajta hagyjuk, akkor vagy sok de apró gyümölcsünk lesz - ami minőségi szempontból előnytelen - vagy éréskor sorra szakadnak majd le az ágak, melyek nem bírják a terhelést. Ilyenkor kell a gyümölcsöket ritkítani, aminek köszönhetően csak annyi marad, amit a fa elbír, jó minőségben tud kinevelni, tehát kevesebb, de nagyobb méretű gyümölcseink lesznek. Ez a módszer alkalmazható zöldségeken is, és az így leszedett termés bébizöldségként hasznosítható a konyhában. Az uborkáról, tökről leszedve a kisebb terméseket, a tövön maradók jobban fejlődnek majd. De ha sűrűre sikerült vetni a retket, vagy a sárgarépát, annak ritkításakor is két legyet ütünk egy csapásra. A kiszedett példányok bébizöldségként fogyaszthatók (akár leveleikkel együtt), a földben maradók pedig helyhez jutnak, így jobban fejlődnek majd.

Zöldségbonszáj? Olyasmi…

Az előbbin kívül más módszer is akad a bébizöldség előállításra. Ennek lényege, hogy sokkal sűrűbben vetjük el e növényeket, így az egymással való konkurenciaharc és a korlátozottan rendelkezésre álló hely, valamint a szerényebb életfeltételek miatt eleve kisebbek lesznek a növények is meg a termések is. Ekkor az egységnyi területre elvetett magok, vagy kiültetett palánták száma nagy, így a fejlődő növények száma is többszöröse a szokásosnak. A sűrűn elhelyezkedő növényeknek kisebb az életterük, ezért minden szervük kisebb marad. Az állománysűrűséget egyaránt növelhetjük a sortávolság, vagy a tőtávolság csökkentésével, illetve egyszerűen nem sorokba, hanem ágyásba, szórtan vetünk, nagy állománysűrűséggel. Míg például normál vöröshagyma termesztéskor négyzetméterenként 0,6-1 g magot vetünk, és azt 3-4 sorba helyezzük el, a mini hagymák előállításához akár tízszeres magadaggal számolunk; 6-8 g magot kell használni, és azt 10-12 sorba kell elosztani. Így készül a gyöngyhagyma savanyúság alapanyaga is, csak ennél nem a hagyományos vöröshagyma a kiindulási alap, hanem valamely fehér buroklevelű fajta.

A gyökérzöldségek bébi változatai is könnyedén előállíthatók e módszerrel. A bébicékla nagy jövő előtt áll, csak úgy, mint a 1,5-2 cm átmérőjű, 5-7 cm hosszú mini sárgarépa. A cékla és a sárgarépa akkor marad pici, ha a szokásos magmennyiséggel, de sűrűbb sorokba vetjük, és nem egyeljük ki. Egyes országokban már apró karfiol termesztésével is próbálkoznak. Az 5-8 cm-es karfiolfejek úgy termeszthetők, hogy a szokásos 5-10 helyett 45-50 palántát ültetnek el négyzetméterenként. A 8 centiméteres mérethatárt azért választották, mert a szabványos csomagolódobozokba ezekből pont hat darab fér, továbbá az ilyen méretű fejeket (a karfiol gazdaságilag hasznos része a virágzat kezdeménye) még gazdaságosan lehet fagyasztani. A mini karfiol termesztésénél azonban belép a technológiába az, hogy esetében speciális, erre a célra alkalmas fajtára van szükség.

Már a fajtaválaszték is bővül ilyen irányba

A mini zöldségek termesztésének egyik módja volt a termésritkítás, második a nagy állománysűrűségű termesztés, és van egy harmadik is: ekkor nem fenotípusosan, azaz a növény sanyargatásával, sűrűn vetésével érjük el a törpe növekedést, hanem ez a tulajdonság genetikailag rögzített. Tehát olyan fajtákat nemesítenek, hogy ha minden körülmény ideális számára, akkor is kisméretű terméseket hozzon. Jelenleg a csemegekukorica egyes fajtái törpe növésűek, és a termések is kicsik a növényen. Az 1-2 cm átmérőjű, 8-10 cm hosszú terméseket konzerválják. Hidegtálon, köretként nagyon mutatósak ezek a kis kukoricacsövek, melyek még kialakult szemeket, magokat nem is tartalmaznak. De a fajtairányokra jó példát szolgáltatnak a koktélparadicsomok is. Ezek egyre kedveltebbek, mert nem kell vágni, harapni őket: egy szem az egy falat. Ezek a fajták normális méretű hajtásrendszert fejlesztenek, de bogyóik kifejlett állapotukban is csak 2-3 centiméteresre nőnek. A bogyókat kocsánnyal együtt szedik, így jobban elállnak, és kevésbé sérülnek. E fajták íze sokszor édesebb, mint a hagyományos méretű paradicsomé, de drágábbak is annál, hiszen termesztésük gazdaságtalanabb.