A málna vesszői csak két évig élnek, az első évben kifejlődnek, és a másodikban fejlesztenek virágot, hoznak gyümölcsöt, majd száradnak el. Az elpusztult vesszők helyett friss sarjak fejlődnek. A málnatövek 8-10 évig hoznak gyümölcsöt, ezután érdemes új helyre telepítenünk a sarjakat. A málnafajtáknak két nagy csoportjuk van, az egyszer termők és a kétszer termők.

A málna nem szereti a futóhomokot, a kavicsos talajt, a magas talajvizet és a nagy mésztartalmat sem, viszont kedveli a világos, félárnyékos, szélvédett helyeket. A gyengén savas kémhatású, nedves, laza talajokon érzi jól magát. Szereti a sok vizet, ami leginkább a nagy lombja és a sekélyen elhelyezkedő bojtos gyökérzete miatt van. A szárazságot nehezen viseli, Ilyenkor a bogyók hajlamosak rásülni a vesszőkre, ezért ha mégis száraz, meleg helyre telepítenénk a málnát, akkor mindenképp gondoskodjunk a bőséges öntözésről.

Kertészetből is beszerezhetjük a szaporítóanyagot, azonban ha van a kertünkben már málnabokor, és egészségesek, akkor használjuk a növényünk gyökérsarját a szaporításra. A málnát ősszel célszerű telepíteni, szeptember-október környékén. Ültetés előtt a talajt érdemes betrágyázni és műtrágyát kijuttatni. Mindig csak az erős sarjakat ültessük el, amelyeknek nagy gyökerük van, és legalább két járulékos rügy van a vessző tövén. Körülbelül 50 centiméter mélyre ültessük a növényeket, és a tőtávolság is ugyanekkora legyen. Ültetés előtt érdemes a szaporítóanyagot 1-2 órára vízbe áztatni, hogy elegendő nedvességtartalma legyen.

Ha egészséges a málnatövünk, a termővesszők közelében új tősarjakat, valamint gyökérsarjakat hoz, így újul meg. Már az első évben érdemes támrendszert építenünk málnavesszőink mellé. Ehhez 4-5 méterenként verjünk le karókat és feszítsünk ki rajta fém vagy műanyag huzalokat, a vesszőket pedig csak húzzuk be a huzalok közé. Két vagy három huzalpár általában elég a támrendszer kialakításához. A málna erősen gyomosodik, ezért kapáljuk rendszeresen, de nem szabad mélyen, nehogy elvágjuk a sekélyen elhelyezkedő gyökereket.

Őszi ültetés után, tavasszal vágjuk vissza arasznyira a vesszőket. A következő évre a megmaradt vesszők megnőnek, amelyeket érdemes 150 centiméter fölött visszavágnunk. Az ezt követő tavaszon figyeljünk arra, hogy 3-4 vesszőnél több ne legyen. A második évben, termésérlelés után, a letermett vesszőket tőből kivágjuk, de ezután se hagyjunk meg 4-7 vesszőnél többet.

Csak teljes érettségben érdemes betakarítani a málnát, mert leszedés után már nem érik be. Az érett gyümölcs viszont gyorsan túlérik, ha a bokron hagyjuk, szétesik és lehullanak a bogyók, ezért is fontos, hogy a szüret reggelre essen, és minél hűvösebb időben legyen.

A folyton termő és egyszer termő málnát is másképp kell metszeni. A folyton termő (kétszer termő) metszése a legegyszerűbb. Ősszel az összes hajtást visszavágjuk, kitakarítjuk, a gyomokat kiszedjük és június közepén utómetszéskor eltávolítjuk a gyenge sarjakat.

Az egyszer termő málnának viszont már van egy téli és egy nyári metszése is. A téli metszés viszonylag egyszerű, érdemesebb még az előző év augusztusában elvégezni. A téli metszés során a letermett vesszőket közvetlen a talaj felett le kell metszeni. Ezzel egyidőben vágjuk ki a gyenge fiatal hajtásokat is, és csak az erőteljeseket hagyjuk meg. A nyári metszés a ritkító metszés, amelyet közvetlenül a szüret után végezzünk, mert a szüret végére a málnasorok tömöttekké válnak, és ilyenkor többnyire már hosszú ideje nem részesültek növényvédelemben sem.

A málna szereti a zöldtrágyát, ehhez érdemes pillangósokat választanunk, mert megkötik a nitrogént, és ez jó hatással van a málnára. Ősszel juttassunk komposztot, vagy trágyát a sorközökbe. A tápanyaghiányt általában a levelek megváltozott színe is jelzi.

A legnagyobb problémát a növényvédelem során a málna vesszőfoltossága okozhatja, amelyet a vesszőkön látható ibolyás-kék foltokról ismerhetünk fel. Ez késő nyáron a kéreg elhalásához vezet. Nagyon fontos ezért, hogy szüret után a letermett vesszőket azonnal távolítsuk el és semmisítsük meg. Az elöregedett növények növelik a betegségre való hajlamot.