A lusták kertjének nevezték Ruth Stout világhírre szert tett elképzelését. Az erdőt, mezőt összehasonlította kertjével és belegondolt, hogy ott nem metsz senki, nem kapál senki, mégis jól érzik magukat a növények. Ekkortól saját kertjében is másolni kezdte a természetet. Kialakított egy természet közeli gazdálkodásmódot, ami még gazdálkodásnak is nehezen lehetett nevezni, hiszen ott a növények nagy szabadságban éltek, akár csak az erdőben. A termés vegyszermentes lett, a gondozási munkálatok időigénye lecsökkent de ezzel együtt a termés mennyisége is minimális lett egy hagyományosan művelt konyhakerthez képest. Egy ritkán látogatott hétvégi ház, nyaraló esetén igen komoly létjogosultsága lehet egy ilyen kertművelési rendszernek, hiszen némi tervezéssel “önműködő”, minimális emberi beavatkozást igénylő kert hozható létre, ahol a természetes ökológiai folyamatok szabályozzák a növények társulását, fejlődését. A Stout módszernek kulcseleme a talajtakarás, mulcsozás. A talajt szerves anyaggal takarja, ezzel csökkenti a kipárolgást, javítja a vízgazdálkodást. A takart talaj az árnyékoltsága miatt kevésbé gyomosodik. A talajtakaró anyag idővel lebomlik, a növények számára felvehető tápanyagokkal gazdagítja a talajt. Nincs ásás, így a felső termőréteg vastagsága nem csökken.

Az önműködő erdőkertek

Az erdőkertek lényege, hogy kertünkben is egy erdőhöz hasonló növénytársulást igyekszünk létrehozni, csak haszonnövényekből. Az erdőtársulásokban fontos a szintezettség. Van lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint. Vannak sűrűbben beültetett részek, és tisztások. Vegyünk példaként egy gyümölcsfát, amely a lombkoronaszintjében termi majd a gyümölcsöt, mondjuk a cseresznyét nyár elején. Ha az ágrendszer nem túl sűrű, akkor felfuttathatunk rá tököt, ami meg nyár végén szedhető. Alá tehetünk árnyéktűrő zöldségeket, vagy gyógynövényeket - ezzel máris egy a természeteshez hasonló szintezettséget teremtettünk térben.

A természetben a növények elkülönülése nem csak térbeli szintezettséggel, hanem időben is megvalósul. Kora tavasszal a gyümölcsfák alá tehetünk rövid tenyészidejű növényeket: retket, salátát, zöldhagymát. Ezeket még tavasszal betakarítjuk, mielőtt kilombosodik teljesen a fa. Mire a fa maga alá árnyékolna, már fel is szedtüka rövid tenyészidejű zöldségeket alóla, így időben is készítettünk egy növényi elkülönítést. Az erdőkert alapja, hogy megtanuljuk a természettől, és alkalmazzuk a kertben, hogy hogyan alkalmazkodtak az élőlények a klímánkhoz és a földünkhöz, ezért termékeny mezőgazdasági ökoszisztémákkal szeretnénk utánozni ezeket a rendszereket. A változatos növényi összetételnek köszönhetően a növényvédelmi problémák is minimálisra csökkennek a monokultúrás termesztéshez képest, hiszen itt - mivel sokféle növény van kis egyedszámmal - a kártevők sem tudnak felszaporodni nagy mértékben.

Biodinamikus gazdálkodás és permakultúra

Több kiskerti irányzat is létezik, melyek a természet törvényei alapján működnek. A biodinamikus gazdálkodási mód elvitathatatlan érdeme, hogy az ökológiai termesztéshez hasonlóan vegyszerek és génmódosítás nélküli növényeket termeszt, mindkettőben a minőségre való törekvés erősebb a mennyiséginél, tisztelik a környezetet, és természetes úton próbálnak megküzdeni a kártevőkkel.

Rudolf Steiner osztrák filozófus 1924-ben tartott e témában egy előadást, ezért az ő nevéhez köthető a biodinamikus gazdálkodási irányzat. A biodinamikus kertészek hisznek abban, hogy a Hold a növényekben is befolyásolja a víz mozgását: amikor a Hold növekvő, a nedv is felfelé tör, a talaj feletti részekbe koncentrálódik, amikor fogyó a Hold, akkor a nedvesség is a gyökerekben összpontosul. Ebből adódóan gyümölcsöt szedni növekvő Hold idején a legjobb, mert minden erő a termésbe koncentrálódik, emiatt lédús lesz és hosszabb ideig eltartható. Fogyó Holdnál ültetni, átültetni a legjobb, mert az erők lefelé hatnak, elősegítve ezzel a gyökerek növekedését, ilyenkor lehet a gyökérzöldségeket betakarítani, sőt fát metszeni is ilyenkor a legjobb, mert nem fog „sírni” a fa - lévén nedvkeringése kevésbé intenzív.

Az tény, hogy a Hold fázisainak változása jelenős hatással van földi létünkre. Gondoljunk csak az óceánok apály és dagály jelenségére, aminek okozója a Hold tömegvonzása. A Hold változásai nem csak az emberekre, hanem a növényekre is hatással kell legyenek, ezen alapul a biodinamikus kertészkedés is. Eszerint ha jól megválasztjuk a vetés, az ültetés időpontját, akkor növényeink gyorsabban növekednek majd, ugyanakkor ellenállóbbak lesznek a kártevőkkel és a gyomokkal szemben.

A permakultúrás kertészkedés is sok mindenben hasonlít a biodinamikushoz, azonban itt a bolygóknak a földi létre gyakorolt hatása kevéssé hangsúlyos. A permakultúra alapgondolatát az ausztrál Bill Mollison, és David Holmgren publikálták az 1970-es években. Már akkor úgy vélték, hogy ha az emberi társadalom továbbra is ilyen mértékben folytatja a Föld tartalékainak fölélését, akkor el fogja pusztítani az élővilágot, és önmagát is. A permakultúra megoldásként a természetben zajló ökológiai folyamatok minél teljesebb érvényesítését javasolja az ember élőhelyén a szükségletek megtermelése során. Ehhez kapcsolódóan hangsúlyozza a felesleges fogyasztás drasztikus csökkentésének, az energia megtakarításának, és a természetből való „házi” energianyerés különféle módozatainak fontosságát. Egy permakultúrás kert kialakításakor az őshonos fajok ismeretére van szükség, hiszen amelyik növény az adott területen él, annak ott a legmegfelelőbbek a körülmények, tehát jellemzően nincs sok plusz gondozási, növényvédelmi és egyéb igénye.