Vészjósló előrejelzés: vízhiányos városokban fog élni az emberiség nagy része

Vészjósló előrejelzés: vízhiányos városokban fog élni az emberiség nagy része

agrarszektor.hu
Nem csak a közeljövő problémája a vízhiány, a fejlett országokban ugyanis napjainkban is küzdenek ellene. Ráadásul ha nincs elég víz, az komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. A vízzel kapcsolatos problémák többsége azokban a nagyvárosokban összpontosul, amelyek nagyon gyorsan, sokszor tervezés nélkül növekednek, jellemzően áttekinthetetlen infrastruktúrával.

JÖVŐ HÉTEN AGROFOOD 2024 ÉS AGROFUTURE 2024 KONFERENCIA | KOMBINÁLT JEGGYEL 50% KEDVEZMÉNNYEL!

Az AgroFood 2024 konferencián előadóink között lesz Nobilis Márton, Hollósi Dávid, Gyuricza Csaba, Giacomo Pedranzini és Ruck János is!

Az AgroFuture 2024 konferencián előad Feldman Zsolt, Hadászi László, Nemes Imre, Petri Bernadett és Vajda Péter is!

Regisztráció most 15% kedvezémnnyel, kombinált jeggyel, az AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!

Klímaváltozás, növekvő népesség, elavult infrastruktúra, tudáshiány és pazarló hozzáállás: ezek együttesen adják a vízhiányos városok problémáját, ami a közhiedelemmel ellentétben nem a jövő veszélye, ami csak a fejlődő országokban lesz jelen, hanem Los Angelestől Tokióig, Londontól Barcelonáig már most jelen van - írja a Másfélfok.hu-ra hivatkozva a HVG. Ha nem akarjuk, hogy elérkezzen az a bizonyos nulladik nap, amikor nem folyik ivóvíz a csapból, akkor már most azonnal lépéseket kell tennünk ennek az érdekében. Mert ha nem teszünk, akkor a század során az emberiség egyre jelentősebb hányada fog vízhiányos városokban élni.

Egyre többen laknak városban: 2018-ban már a világ népességének a körülbelül 55 százaléka városi településeken élt, 2050-re ez az arány pedig várhatóan eléri majd a 86 százalékot. A népességrobbanás, összekapcsolódva az urbanizáció terjedésével, növekvő erőforrás- és nyersanyagszükségletet eredményez. A városiasodás jelenlegi formái a világ vízzel kapcsolatos gondjait csak növelik: az olykor több tízmilliós lakosú, gyorsan növekvő megavárosok sokszor tervezés nélkül növekednek. Infrastruktúrájuk áttekinthetetlen, és képtelen kielégíteni az egészséges ivóvíz iránti igényeket. Az összes vízzel kapcsolatos probléma leginkább ezekben a nagyvárosokban összpontosul: így a felszín alatti vizek túlzott kihasználása, elszennyeződése, a járványok, az esővizek elvezetésének hiánya és az árvizek.

Jelenleg 700 millió városlakó él higiéniás ellátás nélkül, ami a legtöbb esetben rossz egészségi állapothoz vezet, 156 milliónak pedig kiépített vízforrás sem jut. Az időszakos, szezonális vízhiánnyal szembenézni kényszerülő városlakók száma a 2000. évi 500 millióról 2050-re 1.9 milliárdra fog emelkedni az az ENSZ szervezeteinek és nemzetközi szervezeteknek az erőfeszítéseit a víz- és szennyvízkezelési kérdésekben koordináló UN-WATER előrejelzése szerint.

Dél-Afrika második legnépesebb települése, a több mint 4 millió lakosú Fokváros lehet az első nagyváros a világon, ahol a lakosságnak hozzá kell szoknia a tartós édesvízhiányhoz, és ennek nyomán a rendszeres, tartós vízkorlátozáshoz: 2018 februárjában már 50 liter/napra kellett korlátozni az egy főre jutó vízfelhasználást. Ennek az oka pedig komplex: kevés eső esett, így tartós szárazság alakult ki, ez pedig a rohamosan gyarapodó népesség fogyasztásának nagyarányú növekedésével párosult. Mindehhez elavult vízmenedzsment, infrastruktúra és technológia is társult. A kialakult helyzet felveti az eddigi klímajóslatok pontosságának kérdését is, mivel a mostani szintet 2025-re prognosztizálták, azaz a vízválság sokkal előbb következett be, mint várták. Fokváros az egyik legérzékletesebb példája ennek a jelenségnek, de számos más városban is beindultak hasonló folyamatok: Los Angeles édesvizének nagy része például elveszik a rosszul karbantartott infrastruktúra miatt, emellett jelentős a párolgás és a klímaváltozás erősíti az aszályt is: mindez mára oda vezetett, hogy a város 80 százalékban vízbehozatalra szorul.

De az Amerikai Egyesült Államok számos más nagyvárosa néz szembe potenciális vízhiánnyal a közeljövőben, úgy, mint: San Francisco, El Paso, San Antonio, Houston, Salt Lake City, Atlanta, Miami. Az okok hasonlóak: éghajlatváltozás, hőmérséklet-emelkedés, tengerszint emelkedés, a szárazság rohamos növekedése, szélsőséges csapadékeloszlás, valamint az ebből következően kiszáradó tározók. Mindez összekapcsolódik a népesség rohamos növekedésével, valamint az emberek pazarló vízhasználatával.

Bár Tokióban hatékony a vízhálózat, ha az előre jelzett elhúzódó aszályos időszakok bekövetkeznek, akkor valószínűleg az eddigi víztakarékossági intézkedések sem lesznek elegek. Mivel Tokió nagymértékben támaszkodik a felszíni vizekre, a város vízének mindössze 30 százaléka származik a földalatti víztartó rétegekből és kutakból, ezért az új ciklikus aszályok idején nincs elegendő alternatív forrás. A túl heves esőzések viszont elszennyezik a vizet, a vízminőség romlását eredményezve, ahogy ez 2017-ben meg is történt.

A spanyol főváros naponta 800 000 liter vízveszteséget szenved el a város az elavult infrastruktúra következtében. Barcelona pedig egy természetes vízhiányos területen fekszik. Ehhez párosul a városba irányuló nagyarányú tömegturizmus, ugyanis évente több mint 10 millióan keresik fel a várost és a vízkrízis máris jelen van: az aszályok miatt már 2008-ban soha nem látott mértékű vízhiány lépett fel. A nyári évszak előtt a nagyváros víztározóinak telítettsége mindössze 25 százalékos volt. A nyilvános figyelemfelhívó kampányok, és a szigorú felhasználási korlátozások mellett - mint például locsolási tilalom, szökőkutak leállítása - kénytelen volt a város Spanyolország más részeiből és Franciaországból vizet importálni. Egy sótalanító üzemet is létesítettek, amely napi 200 millió liter vizet szolgáltat, a város ivóvízellátásának majdnem egynegyedét.

London jó példa a nagyvárosokban rohamosan növekvő népesség okozta ellátási gondokra, tehát a túlnépesedés és urbanizáció összefonódására. Lakossága 2050-re előrejelzések szerint eléri a 11 millió főt, és már most is a londoniak fogyasztják a legtöbb vizet az országban - napi 149 litert- ami 5%-kal magasabb az országos átlagnál. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, a város 2025-ben már ellátási problémákkal, 2040-ig pedig súlyos hiánnyal lesz kénytelen szembenézni. Ehhez még hozzáadódik, hogy az előrejelzések szerint az éghajlatváltozás hatására tovább csökken a rendelkezésre álló vízmennyiség a nyári hónapokban, amikor leginkább szükség lenne rá.

Az Egyesült Királyság szennyvíztisztító cége, a Thames Water becslése szerint, a vízellátás és -kereslet közötti különbség napi több mint félmilliárd literre nő, ha a város nem tesz megelőző lépéseket. A veszély korántsem csak a jövő kihívása: 2012-ben már voltak ellátási gondok, amikor két nagyon száraz tél komolyan veszélyeztette a vízellátást. Locsolási tilalmat kellett bevezetni, lekapcsolták a szökőkutakat, mivel vízellátásuk elapadt - az intézkedést egész nyáron fenn kellett tartani - és már komolyabb korlátozásokon gondolkozott a városvezetés, amikor szerencsére megérkezett egy hevesebb esőzés. Ezen intézkedések bevezetésének egyik fő oka itt is a szivárgó csövek okozta nagy vízveszteség volt, amely ebben a kritikus időszakban már vállalhatatlan mennyiségű veszteséget okozott. A város változékony és egyre szélsőségesebb éghajlata, az elmúlt években erős nyomás alá helyezte a londoni vízellátást, és az öregedő csövek nem képesek megbirkózni a rájuk nehezedő nyomással.

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
FIZETETT TARTALOM
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Fenntarthatóság és innováció az agráriumban - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!
AgroFood 2024
Élelmiszeripari körkép - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!
EZT OLVASTAD MÁR?