Az öntözésfejlesztés hosszú évek óta sürgető probléma Magyarországon, főleg az egyre gyakoribb aszályos, csapadékmentes időszakok miatt lenne fontos, hogy nőjön az öntözött területek nagysága hazánkban. Habár az 1970-es években közel 400 ezer hektár öntözött terület volt Magyarországon, a KSH adatai alapján a legalább egyszer megöntözött területek nagysága az elmúlt években mindösszesen 100-110 ezer hektár körüli volt - tájékoztatta az Agrárszektort a Nemzeti Földügyi Központ. Hozzátették, a vízjogilag engedélyezett terület mintegy 200 ezer hektár, vagyis az adott év csapadékviszonyaitól függően az engedélyezett területek közel fele öntözetlen marad.

Az előzőekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az Agrárminisztérium ez év július közepéig 217 db öntözési közösséget ismert el, illetve további 42 közösség kérelme érkezett be a Nemzeti Földügyi Központhoz, mint öntözési igazgatási szervhez, melyek összes öntözendő területe megközelíti a 90 ezer hektárt, ezen belül több mint 70 ezer hektáron újonnan kerül kiépítésre az öntözés. E beruházások megvalósítását követően, azaz 1-3 éven belül az öntözött területek megduplázódásával lehet számolni

- emelték ki. A mezőgazdasági vízszolgáltatási adatok alapján a Magyarországon található 12 vízügyi igazgatóságból 2022-ben 11 igazgatóság területén zajlott mezőgazdasági vízszolgáltatás, amelyek 78 öntözési rendszerre és további 176 mezőgazdálkodási vízhasznosítási egységre vannak felosztva. A mezőgazdasági vízszolgáltatás díjképzési rendjét a 115/2014. (IV. 3.) Korm. rendelet határozza meg. Ennek alapján az alapdíj 50 százalékát a központi költségvetés biztosítja (a fenti rendeletben előírt feltételek teljesülése esetén), az alapdíj másik 50 százalékát és a változó díjat azonban teljes mértékben a vízhasználók fizetik meg. A vízhasznosítási idény - az üzemeltető és a vízhasználó eltérő megállapodásának hiányában - öntözés esetén március 1. napjától október 31. napjáig, tógazdálkodásnál március 1. napjától november 30. napjáig tart.

Mennyi az annyi?

2022-ben összesen 150 177 hektár területre volt érvényben vízjogi üzemeltetési engedély, amelyből 123 587 hektár öntözési, 5 100 hektár rizstermesztési, 21 489 hektár halas tavi terület - közölte az NFK. Szintén a vízjogi engedélyek alapján országosan összesen 515 464 655 köbméter a mezőgazdasági vízhasználatra engedélyezett éves vízmennyiség, amelyből 162 941 318 köbméter az öntözésre, 46 284 955 köbméter a rizstermesztésre és 306 238 341 köbméter a halas tavi vízhasználatra vonatkozik. 2022. október 31-ig összesen 137 223 152 köbméter vízmennyiség öntözésre, 34 420 285 köbméter rizstermesztésre és 198 878 443 köbméter halas tavi vízhasználatra került kiszolgáltatásra a vízhasználóknak. A tartósan vízhiányos időszak 2022. március 21. és október 31. között volt érvényben, mely alatt lehetőség nyílt rendkívüli öntözési igények benyújtására. A vízügyi igazgatóságok több, mint 800 darab vagyonkezelői hozzájárulást adtak ki és összesen 9 465 128 köbméter vízmennyiség került kijuttatásra mintegy 11 ezer hektáron.

Hatékonyan a legnagyobb aszályban is?

Hazánkban öntözni elsődlegesen felszíni víz igénybevételével lehet, felszín alatti víz öntözési célú igénybevétele a hatályos szabályozás szerint csak a felszíni vízbeszerzési lehetőség hiányában engedélyezhető. A felszíni víz hiánya esetén az öntözési vízigényt lehetőség szerint talajvízből kell kielégíteni. Rétegvízből történő öntözésre szolgáló termelőkútra - mikroöntözés kivételével - vízjogi létesítési vagy fennmaradási engedély nem adható. Kíváncsiak voltunk arra, hogy az egyre gyakoribb aszályos időszakokban melyek a leghatékonyabb vízhasználati és technikák hazánkban, amiket alkalmazhatnak a gazdák. Ezzel kapcsolatban az NFK-tól megtudtuk, hogy a leghatékonyabb öntözési módszer a termesztett növénykultúrától is függ, azonban ki lehet jelenteni, hogy az esőztető technológiákat a kertészetekben már szinte mindenhol felváltották a csepegtető- vagy mikroöntözéses rendszerek, míg a szántóföldi ágazatban is a víztakarékos szórófejekkel szerelt, automatizálható, precíziós rendszerek kezdenek elterjedni. A párolgási veszteség szempontjából a leghatékonyabb az altalaj öntözés, azonban e technológiával berendezett területek még nem számottevőek Magyarországon.

Egy adott terület vízháztartásának javítása, illetve a lehullott csapadék talajban történő megtartása kiemelt feladata kell, hogy legyen a gazdálkodóknak. E tevékenység egy komplex beavatkozási rendszer eredményeképpen valósítható meg, amely több elemet foglal magába: a területen időlegesen megálló (bel)víz megtűrését, a helyes talajművelés alkalmazását, a talaj bolygatásának minimalizálását, a megfelelő időközönkénti mélylazítás elvégzését, a talajtakarás minél hosszabb időn keresztül való megtartását, de akár a rendszer része lehet a földterületek melletti csatornák/árkok bővizű időszakban történő – a területileg illetékes vízügyi igazgatósággal egyetértésben - történő feltöltése, a víz ún. medertározása is

- közölte lapunkkal a Nemzeti Földügyi Központ.

Módosult a jogszabály

A 2023. évi XLIV. salátatörvény módosította az öntözéses gazdálkodásról szóló 2019. évi CXIII. törvényt és bevezette a "fenntartható vízgazdálkodási közösség" fogalmát, lecserélve az "öntözési közösség" megnevezést. Emellett némiképp változott a közösség elismertetés szabályozásai is. Mint az NFK-tól kiderítettük, a 2023. július 1. napján hatályba lépett jogszabály-módosítás főként a jogalkalmazás gyakorlati tapasztalatai alapján szükségessé vált változásokat tartalmazza. Tudatták, a módosítás nyomán a fenntartható vízgazdálkodási közösségek elismerésének bizonyos feltételei egyszerűsödtek, például a tagokra vonatkozó szabályozás, miszerint elegendő, ha a tagok 75%-a rendelkezik az öntözési körzet területén található földrészlet használati jogával. Az öntözendő területet érintő változások is e célt szolgálják, ugyanis ezentúl állandó gyepterület vagy aromás-, gyógy- és fűszernövény termesztése is elfogadható az öntözési körzet részeként.

Előzőek mellett az öntözési körzetek kijelölésére vonatkozóan is hozott új szabályokat a módosítás, melyek az öntözési körzetek szétaprózódását hivatottak megelőzni. A jogalkotó szándéka szerint a közösségek nevének módosítása csak technikai jellegű, az érdemi változásokat nem jelent az új vagy régi közösségek életében, amennyiben a jogszabályi előírásoknak megfelelően fenntartható vízgazdálkodási közösségként működnek a továbbiakban.