A vertikális farmok a XXI. század egyik újszerű termesztési módját képezik. A lényeg, hogy akárhol, akár városi környezetben is lehet friss salátát, zöldséget, akár gyümölcsöt is termelni. Így a helyi lakosság és vendéglátóipar akár egy metropolisz közepén is be tud szerezni pár kilométeren belülről aznap reggel szüretelt terményeket.

Japán, a téli eper országa

Azonban ahhoz, hogy megértsük a vertikális farmon termett eprek (ahogy fentebb is említettük, a cikkben szamócáról van szó, a köznyelvi elnevezés miatt használtuk most végig az eper szót!) innovatív természetét, látnunk kell, hogy az alapító Koga Hiroki Amerikába kerülve hogyan gondolta újra az egyre kevésbé fenntartható japán epertermesztést Japánban több évtizedes múltra tekint vissza az üvegházas epertermesztés. A Japan Times idén márciusban számolt be részletesen a szigetország különösen energiaigényes eperkultúrájáról. Néhány évtizede az eper még szokásos, tavaszi gyümölcs volt a japán boltokban. A kétezres évek elején azonban az üvegházas termesztés elkezdte egyre korábbra hozni az eperszezon kezdetét. Ennek az oka pedig az, hogy a japán kultúra különösen nagyra értékeli az úgynevezett hatsumono termékeket. Egy hatsumono termék (legyen az tonhal, rizs, tea, eper vagy bármi más), az évszak első terménye, az első aratás, és az ára akár többszöröse is lehet a megszokott árnak. A hatsumono terményeknek a médiában is hírértéke van, mert az évszak első rizse, teája, epre, stb. szenzációt jelent a szigetország piacán.

A kétezres években a japán kertészeti termelők élelmes módon elkezdték télen, üvegházban nevelni a terményeket, hogy minél korábban dobhassák piacra a zöldségeket és gyümölcsöket, elcsípve a díszes hatsumono címet a portékájuknak. A gazdák versenyébe az epertermelők is beszálltak, és a kétezres évek óta a japán eperszezon kezdete március-áprilisról fokozatosan január-februárra jött előre, sőt ma már Japánban karácsonyi gyümölcsként ismerik az epret, ami rengeteg különlegesség, epres mocsi-sütemény, és tucatnyi édesség alapja lett. Azonban a téli, üvegházas eper hatalmas fűtési számlával is jár, és sokan nem is tudtak versenyben maradni, különösen a manapság egyre meredekebben emelkedő energiaárak miatt.

A japán eprek fenntarthatóbb modellje Amerikában

Hogy kerül egy japán vertikális eperfarm New Jersey-be, ahol aztán úgy kapkodják a borsos árú gyümölcseit, mint a cukrot? Az Oishii eperfarm alapítója még tavaly számolt be a sikerének történetéről a CNBC-nek. Koga Hiroki 2015-ben emigrált Japánból Amerikába, hogy a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) Master of Business Administration szakát elvégezze. A japán férfi korábban otthon vertikális farmon volt tanácsadó, és Kaliforniában arra jött rá, hogy a boltokban kapható amerikai eper rendre ínycsiklandóan néz ki, ám ha az ember beleharap, az íze fakó és állaga vizenyős. A férfi rögtön üzleti lehetőséget látott az eper egy új generációjának meghonosításában és Brendan Somerville társalapítóval 2017-ben új cégüket bejegyezve vágtak neki az első eperfarmjuknak, ahol a japán Omakase-eper amerikai, vertikális módon termelt változatát kezdték el termelni.

A két alapító saját kézzel állt neki a vertikális farm telepítésének, és bár Koga Hiroki korábban dolgozott vertikális farmon, az eperhez nem nagyon értett. Ezért a két férfi először YouTube videókból tanulta meg, hogy kell epreket telepíteni, megoldani a beporzást, és megfelelő otthont kialakítani mind az epernövényeknek, mind a beporzó méheknek. Az Oishii farm pedig New Jersey-ben hozta létre a legnagyobb telephelyét, ami nem kevesebb, mint 6870 négyzetméteres vertikális eperfarmmal büszkélkedhet. Az Oishii epreknek borsos ára van: Dobozonként 20 dollárért (6830 forintért) kelnek el, és minden dobozban vagy hat darab extra nagy, vagy nyolc darab nagy, vagy pedig tizenegy darab közepes méretű eper van. Egy Oishii eper tehát átlagosan körülbelül 1140 forintnak megfelelő összegért kel el.

Az Oishii farm eprei pedig azért népszerűek, mert Koga Hiroki odafigyel rá, hogy különösen édes, frissen szüretelt eperrel lássa el a piacot. Ezt az alapító szerint úgy lehet elérni, hogy direkt csak helyi fogyasztásra termelnek. Nem is szállítanak epret a vertikális farmjaik körüli húsz mérföldes (harminckét kilométeres) távolságnál messzebbre. Mivel Amerikában az epertermelés gyakran a minél további eltarthatóságra specializált, a kaliforniai termelők gyümölcsei még akkor sem romlanak meg, amikor a kontinenst átszelve a keleti parton kerülnek a boltok polcaira, vagy az éttermek konyhájába. Azonban emiatt a gyümölcs nem kifejezetten édes. Koga Hiroki szerint az amerikai eprek esetében a gyümölcs édességét mérő ún. Brix-indikátor hetes-nyolcas, esetenként kilences érték között mozog. Ezzel ellentétben az Oishii eprei töretlenül tíz-tizenötös érték között vannak. Ráadásul az Omakase eprek lágyabb ízűek, mint az Amerikában megszokott fajták.

Koga Hiroki szerint az epreik a fenntartható gyümölcstermesztés új generációját jelentik, mivel a vertikális termelési módszer jóval kevesebb vizet használ, növényvédő szereket pedig egyáltalán nem használnak, még organikus alapúakat sem. Ráadásul a vertikális termesztés nem használja el az értékes termőföld tápanyagait sem, és megsokszorozza az egy területre jutó termesztési kapacitást.

A titok kulcsa a méhekben rejlik

Azonban a drága japán eprek nem tudnának megmaradni a piacon, ha az Oishii nem talált volna ki egy újszerű, fenntartható módszert a termelésükre. Elvégre a befutott vertikális farmok sikere sokszor zöldek, saláták, leveles növények termesztésére épül. Virágos növényeket, gyümölcsöket termelni azonban egy következő lépés. Az alapító Koga Hiroki idén februárban számolt be az AFN-nek arról, hogy ehhez tanulniuk kellett a japán epertermelés hibáiból, amit a meglátása szerint ma Amerikában és Európában is megismételnek. Szerinte ugyanis az újszerű technológia vertikális farm-lázhoz vezetett, ám sokan nem fogják tudni a gyümölcstermesztést vertikálisan, életképes üzleti modell keretein belül fenntartani, és sok mai startup fogja a következő években lehúzni a rolót, aminek a japán üzletember szerint már most látszanak a jelei.

Koga Hiroki szerint a vertikális termelési metódusban a gyümölcstermesztés kulcsa a beporzás. Az eper nagyon magas hozzáadott értékű haszonnövény, azonban különösen nehéz változatlan ütemben és minőségben termelni. Az epret kézi beporzással termelni annyira munkaigényes, hogy a termelés egész egyszerűen fenntarthatatlan lenne, tehát maradnak a hagyományos beporzók. Azonban itt jön a következő probléma, ugyanis a vertikális farm lámpákat használ a növények nevelésére, ami viszont a méheknek bonyolítja meg a tájékozódást.

Hogy az Oishii farm hogyan oldotta meg a beporzás kérdését és a méhek virágok közti navigációját, azt az alapító természetesen nem árulta el. Azt viszont elmondta az AFN-nek, hogy nagyon sokat fektettek kutatás-fejlesztésbe, és mesterséges intelligenciát is bevetnek, hogy a beporzás elérje a 90% feletti hatékonyságot, ami a küszöbérték, hogy a termelésük üzletileg is életképes legyen. Ráadásul a növényeket növényvédő szerek és más inputanyagok nélkül életben tartani nem könnyű feladat. A cég kutatási-fejlesztési munkálatai ezért olyan technológiákra is fókuszálnak, amik lehetővé teszik, hogy rovarölő szerek nélkül egy évig képesek legyenek a növényeket életben tartani. A cég a nagyközönségen kívül a befektetőket is sikeresen meggyőzte, mivel 2021-ben 50 millió dollár értékű befektetést sikerült bevonzaniuk, és olyan befektetési alapok szálltak be az Oishii név mögé, mint a tokiói Mirai Creation Fund, vagy a Sony kockázati befektetési ágazata, a Sony Innovation Fund. Idén februárban pedig a cég egy újabb fajtával, a Koyo eperrel bővítette termelését.

A vertikális farmokat egyébként Magyarországon is egyre nagyobb érdeklődés övezi. (Erről februárban számoltunk be bővebben.) Ahogy a világ más részein, úgy nálunk is izgalmas és újszerű termesztési módszernek számít a városi környezetben, sokszor átalakított raktárakban vagy akár pincékben kialakított vertikális farm. Az első magyar vertikális farm, a bedrock.farm például egy nappaliban indult, 2018-ban. A cég arra törekszik, hogy ne a növényeket alakítsák a környezethez, hanem a környezetet a növényekhez. A leveles zöldekkel, fűszernövényekkel, ehető virágokkal és friss zöldekkel foglalkozó cég Budapest közepén szállít ki, akár aznapi rendelésre, frissen aratott terményeket.