Zerge

A zerge a szélsőséges életterek állata, patájával képes a legmeredekebb helyeken is felfutni. Hátrafelé hajló szarva van, fején a szőrzet olyan, mintha a zerge álarcot viselne. 

A zerge származása és elterjedése

A zerge eredeti előfordulási területe Európa és Ázsia nyugati határának egy kis része, azaz a Kaukázus déli fele, illetve Északkelet-Törökország. Zerge nem él Magyarországon, de a Kárpát-medence környékén előfordul, emellett manapság megtalálható az Alpokban, az Appennin-hegységben és Kis-Ázsiában is. Mára egyes populációi jelentősen megcsappantak vagy kipusztultak.

A zerge megjelenése

A zerge (Rupicapra rupicapra) az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak családjába és a kecskeformák alcsaládjába tartozó faj. Az állat fej-testhossza 110–130 centiméter, marmagassága 70–80 centiméter. A hím testtömege 22–62 kilogramm, míg a nőstény 14–50 kilogramm. Testfelépítése kecskeszerű. A felső ajak hátsó szélétől egy fekete, szétterülő csík húzódik a szemeken keresztül a szarvakig és a fülekig, a homlokán lévő fehér folt és a szintén fehér pofák és a fülek belseje erős kontrasztot mutat ezzel, olyan, mintha az állat álarcot viselne. A zerge nyári szőrzet világosbarna, a téli szőrzet pedig majdnem teljesen fekete, és finom gyapjúszőrökből alakul ki, ami nagyon jól melegít. Mindkét nemre jellemző a hátrafelé hajló szarv, amely más tülkösszarvúakkal összehasonlítva vékony, felálló, többé-kevésbé kampós és alig éri el a fülek méretének dupláját. A nőstényé kisebb és kevésbé hajlott. 

A zerge élőhelye

A zerge élőhelyét döntően a törpefenyők zónája képezi. Nyáron a zergék innen vonulnak a meredek hegyoldalakra és a hegyi legelőkre, télen pedig a völgy felé, az erdőzóna felső részébe vándorolnak. Élőhelyük így 800-2500 méter között ingadozik. A szélsőséges élettérhez különösen a zerge lábai alkalmazkodtak. Nagyon erős ízületei, erős izomzata és hosszú, hátul széles, előrefelé keskenyedő patája van, mely tapadókorongként „ragad” az aljzathoz. A pata szilárd, de rugalmas külső szarufala biztonságos „sziklafogást” nyújt, a belső puha szarutalp és sarokvánkos megakadályozza a csúszást. Hihetetlenül néz ki, amikor a zerge, látszólag a gravitáció figyelmen kívül hagyásával, sebesen menekül felfelé a meredélyeken, egyetlen földön járó ellensége sem tudja idáig követni. A zerge szaglása jó, látása kiváló, hallása éles.

A zerge életmódja

A meredek hegyoldalakon járva a zerge látására van utalva. Éjszakára félreeső vagy rejtett menedékekbe vonul, és ott pihen pirkadatig. Ekkor kezdődik az első legelési időszak, amely kora délelőttig is eltarthat. Délben, amikor a magasan álló nap a sziklákat égeti, az árnyékban vagy a bozótosban pihen, délután és estefelé lesz megint aktív. Télen a táplálékkeresés az egész napra kiterjedhet, mert szűkös az élelem. Főként lépésben és ugrálva halad. A bakok területért vívott harcai az erdők fölött, a hegyi legelőkön vagy a meredek hegyoldalakon zajlanak, ilyenkor érdekes röfögő hangot is hallatnak. Területüket a szarvak tövén lévő mirigyeik váladékával jelölik meg. Ha vetélytárs közeledik, a territoriális bak egy közeli fácskához dörzsöli ezeket a mirigyeket. A zerge növényevő, tápláléka fűfélék, lágy szárú növények, levelek, rügyek, zuzmók.

A zerge szaporodása

A zerge párzási ideje október- december között van, az ivarérettséget 2,5-4 évesen éri el. A zergebakok hevesen harcolnak a nőstényekért. A vemhesség körülbelül 6 hétig tart, ennek végén a nőstény 1, ritkán 2 utódot hoz a világra. Elléskor a vemhes nőstények elkülönülnek a csoporttól, és általában jó fedezékben, a törpefenyők között hozzák világra gidáikat. Az utódok körülbelül 6 hétig szopnak, de már korábban elkezdenek legelni. A fiatal állatok a következő gida születéséig maradnak anyjukkal. A zergék általában a 18 és 22 évet is megélhetik. A hím zerge általában nagyon magányos állat, az év nagy részét egyedül tölti, és csak a párzási időszakban találkozik a nősténnyel. Ezzel szemben a nőstény zerge más nőstényekkel és a fiatalabb állatokkak él egy állományban.