Seregély

A seregély egy rovarokon és bogyókon élő madárfaj, amely egyszerre pusztítja a kártékony rovarokat, és képes óriási károkat okozni a gyümölcsösökben és a szőlőkben. Emiatt a megítélése nagyon kettős.

A seregély (Sturnus vulgaris) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a seregélyfélék családjába tartozó faj. Zajos és rendkívül intelligens madárfaj, amely nagyon sok hang utánzására képes, köztük az emberi beszédére is. A seregély megítélése kettős, étrendjében számos kártevő rovar szerepel, ugyanakkor a gyümölcsösökben, főleg a szőlőben végzett pusztítása miatt sokan magát a seregélyt is kártevőnek szokták tekinteni.

A seregély életmódja

A seregélyek előnyben részesítik a városi, városkörnyéki területeket, ahol a mesterséges építmények és az idősebb fák fészkelési, pihenési helyet biztosítanak számukra. A nádasokat szintén kedvelik a seregélyek, mint alvóhelyet és a madarak általában füves területeken, farmokon, legelőkön, sportpályákon, golfpályákon és reptereken táplálkoznak, ahol a rövidre vágott, vagy legelt fű megkönnyíti számukra a táplálékszerzést. Esetenként ritkás erdőkben, bozótosokban is megtelepednek, ám a sűrű, nedves esőerdőkben csak ritkán vernek tanyát, viszont megtalálhatóak a parti területeken, ahol a tengerparti sziklákon költenek és a hínár közt kutatnak táplálék után.

A seregély kifejezetten társaságkedvelő madárfaj, különösképpen ősszel és télen. Képes nagyobb rajokat alkotni, amelyekről úgy tartják, hogy hatékony védelmet nyújt a seregélyeknek a ragadozó madarak, így például a vándorsólyom és a karvaly támadásaitól. A legnagyobb alvóközösségek olykor meghaladhatják a másfél millió egyedet is: ezek főleg városközpontokban, erdőségekben és nádasokban alakulhatnak ki. A madarak ekkora tömege azonban komoly problémát okozhat az elpotyogtatott ürülék mennyisége miatt. Kis mértékben e madarak ürüléke tápanyagokat juttat vissza a talajba, ám magas koncentrációban károsíthatja a növényzetet és szennyezheti a talajt.

A seregély elterjedése

A seregély az északi féltekén széles körben elterjedt madárfaj, melynek természetes élőhelye Eurázsia. A faj egész Európában elterjedt, valamint Észak-Afrikában (Marokkótól Egyiptomig) is megtalálható, illetve Indiában, melynek elsősorban az északi felén él, és megjelent a Maldív-szigeteken is. Nepálban és a Közel-Keleten is megtalálható (például Szíriában, Irakban és Iránban, valamint Kína északnyugati részén. Magyarországon rendszeresen fészkel. Februártól novemberig tartózkodik hazánkban, néha áttelel.

A seregély táplálkozása

A seregély rovarokat és bogyókat eszik. Nagy tömegekben komoly károkat okoz a mezőgazdaságnak, főleg kora ősszel és elsősorban a szőlősgazdák szempontjából káros: egy-egy kisebb szőlőültetvény termését már egyetlen népesebb csapat is rövid idő alatt teljesen letarolhatja. Védekezni ellene hagyományos módon, az ültetvények őrzésével, a madarak folyamatos ijesztgetésével lehet, ez azonban állandó odafigyelést kíván, mivel a seregély intelligens madár, és hamar kifigyeli, ha az őrző személy nincs a helyén, vagy munkája nem elég hatékony, illetve érés idején a szőlősorok védőhálóval való letakarásával.

A seregély fajtái

A seregélyeknek 16 különböző alfaja létezik, melyek színben, árnyalatban és a felnőtt példányok tollazatában térnek el egymástól. Ezek elsősorban területi alapon és külső jegyeikben térnek el egymástól.

A seregély szaporodása

A seregély mesterséges fészekodvakkal kertekbe is betelepíthető, de inkább elhagyott harkályodúban, vagy löszfalak, esetleg épületek üregeiben fészkel. A pár nélküli hímek keresnek egy fészeképítésre alkalmas üreget, ahol elkezdenek fészket építeni, hogy elcsábítsanak egy tojót. A fészket gyakran különböző díszekkel ékesítik, melyek lehetnek virágok, vagy zöld növényi részek, melyeket a tojó eltávolít, amennyiben elfogadja a hímet társául. A zöld anyagok mennyisége nem fontos tényező, ám a gyógynövények jelenléte és mennyisége a díszítőelemek közt jelentős tényezőként szerepel a tojó szimpátiájának elnyerése szempontjából. A gyógynövények illata hatással van a nőstény szaglószervére és ezáltal annak elcsábításában is szerepet kap. A hímek a fészeképítés idejének jelentős részében énekelnek, különösen akkor, ha felbukkan egy nőstény egyed a fészek közelében. A párzást követően a hím és a tojó folytatják a fészek bővítését.

A seregély költési időszaka tavasszal és nyáron van. A párzást követően a tojó naponta egy-egy tojást tojik néhány napon keresztül. Ha ez alatt az időszak alatt elvész egy tojás, akkor a tojó tojik helyette egy másikat. Általában 4-5 tojásból áll egy fészekalj. A tojások tojásdad alakúak és halványkék színűek, alkalmanként fehérek és általában fényes felületűek. A tojások keltetése 13 napot vesz igénybe és a legutoljára lerakott tojásból mintegy 24 órával később kel ki a fióka, mint a legelsőből. A kotlásból mindkét szülő kiveszi a részét, de a tojó több időt tölt el a tojásokat melengetve, mint a hím és a hímek éjszakára a közös alvófákra visszarepülnek, ezért éjjelente kizárólag a nőstény kotlik a tojásokon. A fiókák csupaszon és vakon kelnek ki.

Vissza a fogalmak listájához

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Fenntarthatóság és innováció az agráriumban - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!
AgroFood 2024
Élelmiszeripari körkép - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!