Róka

A róka egy kis méretű ragadozó, amely jóformán az egész földön elterjedt. Magyarországon a vörös róka nevű faj számít őshonosnak.

A róka a ragadozók rendjén belül a kutyafélék családjában a rövid lábú rókák nemzetség névadó neme. Rókának Magyarországon többnyire a vörös rókát (Vulpes vulpes) hívják. A Canis nemtől kisebb méretük, hosszabb és dúsabb farkuk, valamint a laposabb koponyájuk különbözteti meg. Természetes ellenségek híján a sűrű rókaállomány vadgazdálkodási, természetvédelmi és közegészségügyi szempontból egyaránt súlyos problémákat okozhat. A vadgazdálkodók számára az apróvadállomány, a természetvédelem számára a veszélyeztetett fajok állományainak pusztításával okozhat károkat.

A róka életmódja

A kutyafélék többségétől eltérően a rókafajok többsége helyhez kötött életmódot folytat, és állandó földalatti rejtekben, úgynevezett kotorékban él. A legtöbbjük éjszakai életmódú, de reggel és alkonyatkor is aktívak lehetnek, télen pedig alkalmanként nappal vadásznak. Sok rókafaj magányos, élete nagy részét egyedül éli le, kivéve a szaporodási időszakot, amikor monogám kapcsolatban élnek partnerükkel. Vannak azonban olyanok is, amelyek kis családi csoportokban, mások pedig inkább közösségben élnek. Élettartamuk jellemzően 2-4 év, de akár egy évtizedig is élhetnek.

A róka elterjedése

A róka fajainak elterjedési területe igen széles, a sivatagoktól az Északi-sarkvidékig, a hegyvidékektől a nyílt síkságokig szinte mindenféle élőhelyen megtalálhatóak. A róka nemhez tartozó fajok opportunisták, bárhol boldogulnak, ahol élelem és menedék a rendelkezésre áll. Széles körben elterjedtek a külvárosi és városi területeken is, azonban inkább kerülik a nagy ipari területeket. Egyes területeken a rókák általában jobban boldogulnak ott, ahol az ember is jelen van, ideértve a mezőgazdasági területeket és erdőket is.

A róka táplálkozása

A róka a fiatal őztől a bogarakig minden állatra vadászik, de szívesen fogyaszt dögöt is. Fő táplálékai az egerek és pockok, de megfogja a mezei és üregi nyulat, az őzgidát is. Nemcsak a földön fészkelő madarak tojásait fogyasztja és fiókáit eszi meg, de a repülni tudó madarakat is képes becserkészni. Ha a szükség ráviszi, jól úszik, ezért a vízimadarak fészkei sincsenek tőle biztonságban: még a kotló hattyúkat is megfojtja. Közismerten károsítja a házi baromfiállományt - főleg a kölykes anyaróka. A nagy kertekben és a szőlőkben sáskákat, cserebogarakat és lárvákat, földi gilisztákat fogdos, de megeszi az érett gyümölcsöt is. Télen, magas hóban, amikor vadászterületén nem jut megfelelő táplálékhoz, gyakorta az ember közelébe húzódik némi ételhulladék reményében.

A róka fajtái

A Vulpes nembe a következő fajok tartoznak: az indiai róka vagy bengál róka, az afgán róka, az ezüsthátú róka, a pusztai róka, a tibeti róka, a sarki róka, a fakóróka, a homoki róka, a kitróka, a prériróka, a vörös róka és a sivatagi róka. Csak a vörös rókának több mint ötven alfaját tartják számon.

A róka szaporodása

A rókák többnyire monogámok vagy több szuka él együtt egy kannal. Többnyire február közepén párzik, a szaknyelv ezt nevezi koslatásnak. Ez idő alatt ibolyának nevezett mirigye nagyon erős szagot áraszt. A vemhes róka kitépi hasáról a szőrt, hogy kölykei könnyen hozzáférhessenek emlőihez, és ebből a szőrből készít vackot a kölyköknek. Egy alom 3-12 (többnyire 4-7) kölyköt számlál. A kölykök összetapadt szemhéjjal, fejhez lapult füllel jönnek a világra, és nagyon lassan fejlődnek. Szemük legkorábban a 14. napon nyílik ki; addigra minden tejfoguk kibújik, de színük nem a megszokott vörös-fehér-fekete, hanem egyöntetű szürke. Egy–másfél hónapos korukban merészkednek először a szabadba, hogy a napon sütkérezzenek és játszadozzanak. Júliustól a kölykök az öreg vadászó rókát követik, majd egyedül is vadászni kezdenek (eleinte nappal, szürkületkor). Késő ősszel válnak el anyjuktól.