Rebarbara

A rebarbara őshazája Szibériától egészen Palesztináig húzódik, de egész Európában közismert és kedvelt növény lett. Itt van minden, amit a termesztéséről tudni kell!

Számtalan fajta van, ebből az egyik a zöldség rebarbara, amelyet gyógynövényként is felhasználnak. Ezt a növényt zöldségként először Angliában kezdték el termeszteni, a XVIII. század közepén. Hazánkban régen vidéken sok kertben volt megtalálható a rebarbara ma pedig ismét egyre többen fedezik fel a növény csodás aromáját és íz világát. Étkezési célokra a növény föld feletti része alkalmas, a levélnyélből kiváló kompot, sütemény vagy főzelék készíthető. A rebarbarában számtalan hasznos vitamin és ásványi anyag található többek között magas a foszfor, a vas, és a magnézium tartalma is. Mivel hidegtűrő növény, már korán kiültethetjük a kertbe a palántákat, de nyáron jól viseli a meleget is.

Termesztés és ápolás

A virágzáshoz és magképzéshez szükséges a sok fény ám, ha mint zöldségnövényt termesztjük a közepes fénynél is szépen fejlődik a kert félárnyékos részében. A hatalmas levelek nagyon sok vizet párologtatnak, így nyáron fontos az állandó és rendszeres öntözés, de a pangó vízre érzékeny. Ültetés előtt érdemes a talajt jó alaposan megtrágyázni, mert a fejlődéshez szüksége van foszforral s sok nitrogénre. A magokat már február végén, március elején vethetjük védett helyen pohárba vagy cserépbe majd a kifejlett palántákat április végén, május elején ültessük ki a szabadba. Az így elültetett palánták legtöbbször csak a harmadik évben érik el azt az íz hatást, amit a konyhában is élvezhetünk. Ültetésnél a palánták között hagyjunk legalább 1-1,5 méteres sor és tőtávolságot, hiszen hatalmas mérete miatt elnyomnák egymást a növények.

A hideget és a meleget egyaránt jól tűri. A szubtrópusi területeken a kissé hűvösebb hegyoldalakon virít szebben, így a hőigénye alapján talán a hűvösebb éghajlatú területeket kedveli. A mérsékelt égöv alatt mindenütt megmarad. Szereti a napsütötte domboldalakat, de félárnyékban is nevelhető. Rövid nappalok idején (télen) csak a vegetatív részek fejlődnek, virágképződéséhez hosszú nappalok szükségesek, a fénnyel szemben tehát meglehetősen közömbös. Bármilyen típusú talaj megfelelő számára, a szélsőségeseket kivéve. Jó tápanyagellátottságú talajon minimális trágyázással több évig termeszthető. Közepes a tápanyagigénye. Kielégítő hozamot a telepítése előtt szerves trágyázott (10 m2-re 30 kg), majd később minden évben fejtrágyázott területről várhatunk. Fejtrágyaként 10 m2-re 20-30 dkg kevert műtrágyát adjunk, amelyben a nitrogén, a foszfor és a kálium aránya azonos.

A terület kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy több évig egy helyen marad, tehát vetésforgón kívüli helyre ültessük. Ősszel a mélyművelés előtt szórjuk ki a szerves és műtrágyákat, majd 50-60 cm mélyen forgassuk meg a talajt. Szerves trágyát később is adhatunk az ültetvénynek, a növények visszahúzódását követően (novemberben), majd utána óvatosan ássuk fel a sorok közét. Legegyszerűbb szaporítási módja a tőosztás. Kiöregedett töveket is felhasználhatunk erre a célra. A kiásott töveket éles késsel annyi részre vághatjuk, ahány hajtás vagy hajtásrügy megtalálható rajtuk, de általában négynél többre ne daraboljuk. A feldarabolt gyökértörzseket októberben, az ásás után, elmunkált talajba ültessük el. A rügyek kb. 2 cm-rel kerüljenek a talajfelszín alá. Ültetés után földdel kupacoljuk fel a töveket. A tőosztás kora tavasszal (február-márciusban) lehetséges.

Dugványok hiányában magról is szaporítható. A magok gyengén csíráznak, ezért egyévesnél régebbivel ne próbálkozzunk. Április végén, szabad földbe, sűrűn vessük, majd kelés után 3-4 hét múlva ritkítsuk ki 8-10 cm-es távolságra. A palántaágyást tartsuk gyommentesen, és ha szükséges, többször is öntözzük. A palánták helyben, takarás nélkül jól áttelelnek, majd a következő év tavaszán ültethetők a végleges helyükre. Ültetéskor vegyük figyelembe, hogy nagy tenyészterületre van szüksége, ezért a növények egymástól 1-1,2 m-es távolságra kerüljenek. A fiatal telepítéseket száraz tavaszon érdemes egyszer-kétszer megöntözni, más években öntözés nélkül is nevelhető. Gyomtalanítsuk, többszöri kapálással tartsuk a talajt porhanyós állapotban. A kapálások előtt fejtrágyázhatunk. Egyik legfontosabb ápolási munkája a virágszárak rendszeres kitördelése. Ha ezt elhagyjuk, gyengébb a minősége és különösen az őszi levélhozam csökken.

Betegségek és kártevők

Kártevője, betegsége nem ismert, vegyi növényvédelmet nem igényel.

Vissza a fogalmak listájához

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Még a legjobb áron!
AgroFood 2024
Még a legjobb áron!
Agrárium 2024
50% kedvezmény kistermelőknek, őstermelőknek és fiatal gazdáknak!