Magyar futrinka

A magyar futrinka egy veszélyeztetett rovar. A magyar futrinka éjszaka aktív, de a nyár végi és őszi napsütéses időszakban nappal is mozog.

A futrinka származása és elterjedése  - A magyar futrinka élőhelye

A futrinka igazi kozmopolita rovar. A futrinka a futóbogárfélék családjába tartozik. Fajai a hóhatárig az Antarktisz kivételével minden kontinensen és a legtöbb szigeten megtalálhatók. Magyarországon a magyar futrinkával lehet a leggyakrabban találkozni, ugyanakkor a magyar futrinka elterjedési területének jelentős részén, így hazánkban is potenciálisan veszélyeztetett.

Miért veszélyeztetett a magyar futrinka?

A magyar futrinka élőhelyét fenyegető általános tényezők: intenzív taposás, az túlzott főleg birkával történő legeltetés, a legális és illegális szemétlerakás, az iparterületek és úthálózatok fejlesztése, a homok és murva bányászata, a technikai sportok (terepmotorozás, kvadozás), az akáccal, nemesnyárral, feketefenyővel történő beerdősítés, a spontán erdősülés. A dolomit sziklagyepben és lejtősztyeppben élő populációk sokkal kisebb egyedszámúak, és így feltehetőleg sokkal sérülékenyebbek. Ennek oka abban rejlik, hogy az utóbbi ötven évben a természet ezeken az élőhelyeken jelentős átalakuláson (erdősítés, erdősülés, taposás, szemétlerakás) ment át, mely kedvezőtlenül hatott a magyar futrinka élőhelyére.

Életmód és táplálkozás

A futrinkák többsége gyorsan mozgó éjszakai ragadozó. Többnyire lágy bőrű állatokat, főleg csigákat és gilisztákat zsákmányolnak. Áldozataikat erős harapásokkal menekülésre képtelenné sebzik, majd ráeresztik gyomornedvüket, amely a lágy részeket külső emésztéssel gyorsan péppé alakítja és a gyors felszürcsölésre alkalmassá teszi. Hasonló módon kezdenek ki kisebb gerinceseket, például gőtéket és apró emlősöket, például csapdákban megfogott mezei egereket is. A magyar futrinka a többi hazai futrinkafajhoz hasonlóan éjszaka aktív, de a nyár végi és őszi napsütéses időszakban nappal is mozog.

A magyar futrinka élőhelye

A magyar futrinkának a nyílt és zárt homokpusztagyepekben jelentős populációi találhatók, de gyomos és felhagyott mezőgazdasági területekről is előkerült egy-egy példánya a rovarnak. A gyomos (és korábban művelt) területen való előfordulás arra enged következtetni, hogy a faj erős, nagy egyedszámú populációiból képesek példányok elvándorolni, és kedvező körülmények esetén ott megtelepedni, illetve az élőhelyét teljesen tönkre nem tévő bolygatást, illetve annak jelentős leromlását is képes átvészelni.

A magyar futrinka szaporodása

Párzása és peterakása nyár végén, ősz elején zajlik, ekkor figyelhető meg a faj a legnagyobb egyedszámban. A lárvák néhány héttel később jelennek meg, első ízben október végén. Ekkor mintegy 1 cm-es hosszúságú lárvák kelnek ki, melyek enyhe időjárás esetén novemberben is aktívak maradtak. A populáció zöme a talajban, lárva vagy imágó formájában vészeli át a telet. Áprilisban és májusban kizárólag az áttelelt imágók és az L3 stádiumú lárvák figyelhetők meg. A teljes átalakulás során a frissen kikelt puha egyedek júniusban bújnak elő a bábból, de a talaj felszínére a kiszíneződött, kemény kültakarójú bogarak csak augusztus vége felé jönnek ki.

A magyar futrinka megjelenése

A magyar futrinka (Carabus hungaricus) a rovarok osztályába a bogarak rendjébe és a futrinkafélék családjába tartozó faj. Teljesen fekete, a fej és az előhát igen finoman és sűrűn pontozott, a szárnyfedő finoman és sűrűn szemcsézett, kissé zsírfényű. A szárnyfedőn 3 sor lapos gödör található, egyébként majdnem sima. Az állkapcsi tapogató utolsó íze az utolsó előttinél rövidebb. Hossza 22–28 mm.

Vissza a fogalmak listájához

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Még a legjobb áron!
AgroFood 2024
Még a legjobb áron!
Agrárium 2024
50% kedvezmény kistermelőknek, őstermelőknek és fiatal gazdáknak!