Magyar agár

A magyar agár talán a legkevésbé ismert magyar kutyafajta, amelyet vadászatra tenyésztettek ki. Az angol agártól nemcsak külsejében, jellemében is különbözik.

A magyar agár a legkevésbé ismert magyar kutyafajta, amelyet vadászatra, a vad üldözésére és leterítésére tenyésztettek ki. A magyar agár a történelem során nem egyszer a kihalás szélére került, Magyarországon az 1960-as években kezdődött újra a fajta tenyésztése. Azóta már Európa több országában megismerték és megszerették a fajtát, így a tenyésztők kitartó munkájának köszönhetően a magyar agár jövője látszólag biztosítva van.

A magyar agár megjelenése

A magyar agarat az angol agártól némileg nagyobb mérete, erősebb csontozata, karakteresebb feje, nagyobb füle különbözteti meg. A magyar agár erős, gyors és kitartó, a híresebb rokonától eltérően nehezebb talajviszonyok közepette is megállja a helyét. A nagyobb vadakat párban gyűri le, de egy néhány agárból álló csapat vagy falka a vaddisznót is képes legyőzni. Szaglása bár jó, de nem annyira kifinomult, mivel a vadászathoz nem volt rá szüksége, ugyanis szemmel vadászik. A magyar agár minden agárszínben előfordulhat, de a kék (szürke), barna és fekete-cser színek nem elfogadottak.

A magyar agár jelleme

A magyar agár jellemében is különbözik az angol fajtától: míg az igen emberközpontú, teljesen alárendeli magát a gazdájának, addig a magyar agár kegyeit külön el kell nyerni. A magyar agár nem megfelelő bánásmód esetén szökőssé is válhat, amit nehéz megakadályozni, mivel két méteres kerítést is képes átugrani, a pórázát pedig másodpercek alatt el tudja rágni.

A magyar agár értelmes, nyílt természetű, barátságos, ámde távolságtartó kutyafajta. Tartása nem kíván semmi különlegességet, rövid szőre miatt lakásban való tartásra is alkalmassá teszi. Éberség jellemzi, személy- és házőrzőösztöne fejlett, de ez nem vezethet oda, hogy agresszív, harapós legyen.