Közönséges spárga

A spárga Európában és Ázsiában egyaránt őshonos. Már az óegyiptomiak is ismerték, és az általuk termesztett spárgát Asparagus officinalisnak nevezték.

A spárga jellemzői és felhasználása

Európában a spárga tudatos termesztése több évszázados múltra tekint vissza, a keresztes hadjáratokból visszatérők is hoztak magukkal spárgamagokat. A 16-17. századtól kezdve jelent meg mint termesztett kerti növény. Üzemi méretű termesztése az egyes földrészeken alig több mint 100 éve kezdődött el. A spárga, területét illetően, nem mondható jelentős zöldségnövénynek, de Európa egyes országaiban, újabban Japánban, Hongkongban, Szingapúrban is igen kedvelt, ezért kiváló exportnövény. Már hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a spárga, sokszor visszaköszön szezonálisan az étlapokon is. A zsenge, megvastagodott hajtásai fogyaszthatóak.

Színe alapján megkülönböztetünk halványított (halványító, vagy fehér), lila és zöld spárgát. Érdemes is lenne fogyasztani, hiszen mindeamellett, hogy ízletes, a növény szárát jól emészthető rostok alkotják. A hajtások A-, B1-, B2-, C- és E-vitaminban, folsavban gazdagok. Zsírtartalma pedig jelentéktelen, nem tartalmaz koleszterint. Sok értékes aminosavat, köztük aszparaginsavat is tartalmaz, kalóriatartalma azonban csekély. Miután a hajtások nagy része, 93-95 százaléka víz, a maradék szárazanyag kevés kalóriát képvisel. 100 gramm spárgába mindössze 20 kalória szorult. Kifejezetten kevés benne a cukor, 100 grammban mindössze 4 gramm szénhidrát van.

A spárga termesztése és ápolása

A spárgát nehezebb magról előnevelni, ezért ajánlott, hogy 1 éves spárga gyöktörzseket szerezzünk be, amik lényegében a növény gyökerei. Ezeket egy földmélyedésbe kell ültetni széttárt gyökerekkel, majd a mélyedést a növény fejlődésével fokozatosan fel kell tölteni - kialakíthatunk körülötte egy kiemelt ágyást vagy bakhátat is. A magról nevelt spárga sajnos 3 évig várathat magára, amíg szüretelni lehet, azonban ez a legolcsóbb módja a termesztésnek, ám ma már itthon is be lehet szerezni spárgatermesztőktől előnevelt növényt, így meggyorsíthatjuk a folyamatot. Az első 3 évben tehát felkészítjük a növényt a megfelelő érettségre a begyűjtéshez. Az ápolási munkákra viszont ez alatt az idő alatt is komoly hangsúlyt kell fektetni: gyomirtás, 5-6 alkalommal locsolás, N (nitrogén) fejtrágyázás, védekezés a kártevők és a kórokozók ellen - mint például a spárgarozsda, spárgalégy és spárgabogár. Egy négytagú családra vetítve nagyjából 10 tő spárga fedezi az éves mennyiséget, vagy két zacskó spárgamag.

A spárga tápanyagigényes zöldség, ezért a talaj felszínét szükséges rendszeresen jó minőségű humusszal, komposzttal vagy műtrágyával feltölteni. A gyomok féken tartása, valamint a nedvesség megtartása érdekében válasszunk természetes védekezési módot, például talajtakarót szalmából. A jó vízáteresztő képességű, laza virágföld is elengedhetetlen, hogy a növény gyökere is jól tudjon fejlődni. A tápanyag-utánpótlásról azonban semmiképpen se feledkezzünk meg: a termő spárgát minden harmadik évben szerves trágyázni szükséges. A spárga a szedés időszakában és az azt követő vegetációs időszakban is rendszeres öntözést kíván: 400 mm vizet fogyaszt a tenyészidőszak alatt.

Vissza a fogalmak listájához

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Fenntarthatóság és innováció az agráriumban - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!
AgroFood 2024
Élelmiszeripari körkép - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!